Híres sakkozók

Wilhelm Steinitz (Prága, 1836 - New York, 1900) világbajnok 1866-1894-ig. A pozíciós játék alapjait tette le, ezzel a modern sakk megalapítójává vált. Kétségtelen, hogy Steinitz új fejezetet nyitott a sakk történelmében. Óvatossága, gazdaságosságra törekvo játékvezetése miatt szinte törvényszeru volt a korszak nagy támadóinak - Csigorinnak és Gunsbergnek - alulmaradása. Szemléletét, mely a jövot hirdette, nem értékelte a kor, melyben élt. A kor játékosai nem sok figyelmet szenteltek a gyalogoknak, az állás szerkezetének, ellentétben Steinitzzel, aki talán túlzottan sok figyelmet is szentelt rájuk. Az elso hivatalos világbajnokságon - 1886-ban New Yorkban, és St. Louisban - Steinitz 5 döntetlen mellett 10:5-re gyozött a lengyel Johannes Hermann Zukertort ellen. Címét megvédte Isidor Gunsberggel, és kétszer Mihail Csigorinnal szemben is. Aztán 1894-ben a Lasker elleni világbajnoki döntoben vesztette el címét. Élete végén lelkileg összetört emberként vonult ideggyógyintézetbe, ahol 1900-ban meghalt.





Emanuel Lasker (Berlinchen/Berlin, 1868 - New York, 1941) 27 éven át orízte világbajnoki címét. Steinitzet 10:5-re gyozte le, 4 döntetlen mellett 1894-ben. Lasker igazi területe a lélektan volt. Szerette kipuhatolni ellenfele gyengéit, hogy kihasználhassa azokat. Sokszor a legjobb lépés helyett inkább az ellenfél számára legkellemetlenebbet választotta. A korban ez a felfogás idegen volt mindenki mástól, s talán ennek volt köszönheto, hogy csak az osztrák Schlechter tudta megszorítani ot páros mérkozésen. Az utolsó partiban tudott gyozni Schlecter ellen, és döntetlenre menteni a vesztésre álló meccset. Világbajnoki címét megvédte Frank Marshall, és Schlecter, kétszer David Janowski és egyszer Siegbert Tarrasch ellen. A stafétabotot 1921-ben vette át tole Capablanca.





José Raúl Y Greupera Capablanca (Havanna, 1888 - New York, 1942) világbajnok 1921-tol 1927-ig. Utolérhetetlen volt abban, hogy egy pillanat alatt meglátta egy állás eros és gyenge pontjait. Mindig egyszeru megoldásokra törekedett, kitért minden bonyodalom alól. Céltudatosan épített fel állásait, beérte csekély pozíciós elonnyel is. A "kubai gépsakkozó" - ahogy a sakkvilág elnevezte a mestert -kristálytiszta játékával hirdette: "Minden lépés egy terv eleme!" Fénykorában játéka fölényes volt, s ennek segítségével jelentos tekintélyt kovácsolt össze magának. A csúcsra a Havannában megrendezett világbajnoki páros mérkozésen a hoségtol szenvedo Lasker legyozésével jutott fel 1921-ben. Címét Aljechin ellen vesztette el 6:3 arányban, 1927-ben, Buenos Airesben, 25 döntetlen mellett. A késobbiekben barátai bíztatták az Aljechin elleni visszavágóra, de Aljechin rendre kitért elole.





Alexander Aljechin (Moszkva, 1892 - Estoril/Portugália, 1946) világbajnok 1927-tol 1935-ig, majd 1937-tol haláláig. Játékára hihetetlen dinamizmus volt jellemzo. Mindig arra törekedett, hogy magához ragadja a kezdeményezést, megszabja az események menetét. Legendás taktikus volt, mindent taktikai úton akart elintézni. Híres képessége volt, hogy "halott remiállásokba" képes volt életet vinni, s nemegyszer gyoztes pozícióvá alakítani. Virtuóz játékos és kituno sakkíró hírében állt - az 1924-es és 1927-es New York-i tornáról írt könyve mára a klasszikusok közé emelkedett -, de nem hitték, hogy komoly ellenfele lehet az akkori világbajnok Capablancának. Azonban - a sakkvilág legnagyobb megdöbbenésére - legyozte Buenos Airesben. Sikerének titka a pozíciós stílusában rejlett, mert így tulajdonképpen saját fegyverével gyozte le Capablancát. Ezek után kezdodött diadalmenete, mely 1934-ig tartott, ti. addig egyetlen tornán egyetlen mérkozést sem vesztett! Capablancától azonban tartott és sorra kitért egy újabb címmeccs elol. Pályafutásában a törés 1935-ben következett be, amikor 13 döntetlen mellett 8:9-re vesztett a nála jóval esélytelenebbnek tartott Euwe ellen. Veresége után visszavonult a nagyvilág elol, s szinte szó szerint "éjjel-nappal" a visszavágóra készült, amire 1937-ben került sor Hollandiában, és ahol 11 döntetlen mellett 10:4-re gyozött Euwe ellen, és visszahódította világbajnoki címét. Ezután kezdodött életének rögösebb szakasza. A világháborúban a németek által megszállt országok katonai kórházaiban szimultánokat tartott. Nevét jogtalanul felhasználva különbözo antiszemita iratokat terjesztettek. Megpróbált elmenekülni, eloször Franciaországba, majd Portugáliába. 1946-ban meghívták Moszkvába a Botvinnik elleni páros mérkozésre. Ezt azonban már nem érhette meg, 1946. március 23-án reggel Lupi portugál nemzetközi mester sakktáblája elott ülve holtan találta.





Max (Machgielis) Euwe (Amszterdam, 1901 - Amszterdam 1981) világbajnok 1935-tol 1937-ig. Matematikusként szenvedélyes rendszerezo volt - nemcsak a megnyitásokról írt sakk-könyvet, hanem a középjátékról is, ugyanakkor fontosnak tartotta a lélektani ismereteket is. Amikor 1935-ben kihívta az akkor szinte verhetetlennek tartott Aljechint, mindenki a holland vereségére számított. Befolyásolta a latolgatókat, hogy Euwe már kétszer - igaz szoros küzdelemben - alul maradt Bogoljubov ellen, valamint alulmaradt Botvinnik ellen is. Mégis gyozni tudott Aljechin ellen 9:8-ra. Késobb azt nyilatkozta, hogy úgy állt ki ellene, mintha könnyu edzomérkozést vívna, nem pedig világbajnoki címmérkozést. Két évvel késobb görcsösen játszva kapott ki Aljechintol 10:4-re. Életpályájához tartozik még, hogy 1970-tol 1978-ig a FIDE elnöke volt.





Mikhail Botvinnik (Szentpétervár, 1911 - ) világbajnok 1948-tól 1963-ig két rövid megszakítástól eltekintve. Ha világbajnoki meccset veszített - 1957-ben Smyslov, 1960-ban Tal ellen -, alaposan tanulmányozni kezdte ellenfele játékvezetését, méghozzá tudományos alapossággal. Mindennek meg is lett az eredménye: mindkétszer visszaszerezte világbajnoki címét. Ez a visszavágó jog - 1966-tól megszüntette a FIDE - nem növelte szimpátiáját. Véglegesen az örmény Petrosian ellen vesztette el világbajnoki címét 1963-ban 52 évesen. Botvinnik játszmáit a tökéletes technika jellemzi, ugyanakkor játszmáiból hiányzik a szépség. Akárcsak Aljechin, O is könyörtelen kritikusa volt önmagának, és tévedhetetlen szemmel ismerte fel a tehetségeket.





Vassily Smyslov (Moszkva, 1921 - ) világbajnok 1957-tol 1958-ig. Stílusa nehezen sorolható be bárhová. Errol azt nyilatkozta a világbajnoki cím megszerzése után: "Az én feladatom, hogy negyven hibátlan lépést tegyek. Ha az ellenfél negyven hibátlan válaszlépést tesz, a játszma döntetlenül végzodik, de ha egyetlenegyszer is hibát követ el, feltétlenül érvényesítem elonyömet." Szerette a pozíciójátékot, ha eljött az alkalmas pillanat, úgy tudott lecsapni, akár a legnagyobb taktikus. Háromszor küzdött meg Botvinnikkal a világbajnoki címért: 1954-ben hiába, mert csak döntetlent ért el, 1957-ben elnyerte, 1958-ban pedig elvesztette. Kituno végjátékszakérto, akinek Löwenfisch-sel együtt írott könyve a bástyajátékról ma már klasszikus alkotás.







Mikhail Tal (Riga, 1936 - Moszkva, 1992) világbajnok 1960-tól 1961-ig. A halhatatlan nagy taktikus, a "rigai varázsló". A mindenáron támadásra törekvése, lenyugözo kombinációi a romantikus iskola kései zászlóvivojévé avatták. Már gyerekkorában felhívta magára a figyelmet káprázatos taktikai megoldásaival. Nagyon szeretett sakkozni, szinte állandóan, még a nagy nemzetközi tornák versenynapjainak délelottjén is villámjátszmákat váltott. Páratlan eredménysorozatából ki kell emelni, hogy 1972-ben a világ legjobbjaival 80 sakozójával versenyjátszmát vívott és egyet sem vesztett! Sakkszenvedélyére jellemzo, hogy súlyos betegen is vállalta a játékot Botvinnik ellen 1961-ben. Sokan mondták róla, hogy hipnotizálja ellenfeleit, és nem egy világklasszis fekete szemüvegben ült le vele játszani. 1960-ban 6:2-re, 13 döntetlen mellett gyozte le Botvinnikot, majd a világ legfiatalabb világbajnokaként - 24 évesen - 1961-ben 5:10-re, 6 döntetlen mellett el is vesztette címét. Nem csinált tragédiát ebbol, s a meccs után is sikert sikerre halmozott. Szupertornákat nyert, játszmái bejárták a világot. Egyedülálló munkássága, stílusa felmérhetetlen hatást gyakorolt és gyakorol ma is a sakkvilágra.





Tigran Petrosian (Tiflisz, 1929 - Moszkva, 1984) világbajnok 1963-tól 1969-ig. Valamennyi világbajnok közül ot fogadta a legkevesebb lelkesedés. Világbajnoki címének megszerzése után a következot nyilatkozta: "Amennyiben igaz: a stílus az ember, akkor mindenki úgy sakkozik, ahogy a természet rendelte. Én körültekinto ember vagyok, és nem szeretem a kockázattal járó helyzeteket. Capablanca és Nimzovics játszmáin nevelkedtem, ok beivódtak vérembe, húsomba." Ide illik Tal tömör jellemzése a petrosiani sakkról: "Petrosian verekedést nem kezd, de mindig kész, hogy visszaüssön!"Ezzel a stílussal a késobbiekben Petrosian hol jól, hol nem, de az tény, hogy sokszor egyetlen játszmát sem vesztett. Nagyon nehéz volt megverni. "Bástyáit egy világ félte." Páros mérkozésen elobb - 1963-ban - Botvinnik ellen gyozött 5:2-re 15 döntetlen mellett, majd 1966-ban Spasskyt verte 4:3-ra 17 döntetlen mellett. Következo világbajnoki mérkozésén 1969-ben - éppen 40. születésnapján - azonban vesztett ellen.





Boris Spassky (Leningrád, 1937 - ) világbajnok 1969-tol 1972-ig.Ostehetség, aki különleges lelki adottságokkal rendelkezik, rendkívül találékony és kitartó. 1969-ben legyozte 6:4 arányban 13 döntetlen mellett Petrosiant, és világbajnok lett.Ma már sakktörténelem az 1972-es Fischer elleni világbajnoki címmeccse is.











Robert ("Bobby") James Fischer (New York, Brooklyn, 1943 - ) világbajnok 1972-tol 1975-ig.Becsvágyása, gyozni akarása tette méltán híressé a zseniális sakkozót. A hivatásos játékosnak tökéletesnek kell lennie - vallotta - mind a pozíciós, mind a kombinációs játékban, éppúgy ki kell tunnie a megnyitás-elméletben, mint a végjáték-technikában. Fischer játékát elso ránézésre Botvinnikéhoz lehetne hasonlítani, csakhogy Fischer sokkal ötletgazdagabb. Már fiatalon kitunt tehetsége: 15 évesen a sakktörténelem legfiatalabb nagymestere lett. Ezzel együtt stílusa finomodott, tökéletesedett. Már a megnyitások esetében is gyakran felülkerekedett ellenfelein, mert a legelcsépeltebb változatokat is mélyen átgondolta. A Palma de Malorca-i zónaközi verseny döntojében sorra verte a világ legjobbjait, majd 6:0-ra gyozött Tajmanov és ugyanilyen arányban Larsen ellen is. Fantasztikus rekordot mondhat magáénak: 21 nehéz játszmát nyert sorozatban egymás után! Ilyen teljesítményre elotte és utána talán egyetlen nagymester sem volt képes.Miután legyozte Petrosiant is (Buenos Aires, 1971), Reykjavíkban 1972-ben 11 döntetlen mellett 7:3-ra nyert az akkori világbajnok, Boris Spassky ellen, és világbajnok lett. Miután elérte, amit akart, 1975-ben visszavonult. Az ok: a FIDE berni kongresszusán elutasították kérelmét, mely szerint "döntetlen esetén a világbajnok megvédte címét", és úgy döntöttek, hogy a "világbajnoknak nyernie kell, ha meg akarja védeni címét". (Ehhez a példátlan döntéshez tartozik, hogy Karpovnak késobb már engedélyezték, s azóta is így van, a "világbajnoknak elég a döntetlen címe megvédéséhez.").Fischer mindig meglehetosen különcként viselkedett. Elofordult, hogy egész egyszeruen nem ült le játszani, ha nem találta megfelelonek a sakk-készletet, a székeket, a játék helyszínét, stb. Sot, az o nevéhez fuzodik a sakkozók anyagi jólétének elosegítése is azzal, hogy sokszor fenyegetozött visszalépéssel, mert nem kapott játszmáiért elég pénzt. Követeléseit teljesítettek is, így o lett az elso sakkozó, aki valóban jól élt, megélt abból, amit elért.Azonban 2004-ben Tokióban érte a meglepetés: az Egyesült Államok a kiadatását kérte. A hatóságok azt vetik a hatvanegy éves exvilágbajnok szemére, hogy megsértette a Belgrád elleni nemzetközi szankciókat, amikor 1992-ben egy jugoszláviai városban sakkozott Borisz Szpasszkij ellen, revansot adva neki az 1972-es sakkvilágbajnoki döntoért. Jelen pillanatban svájci menedékjogért folyamodik...





Anatoly Karpov (Leningrád, 1951 - ) világbajnok 1975-tol 1985-ig.1969-ben ifjúsági világbajnok lett, igaz, csak "papíron", játék nélkül, mert Robert Fischer nem kívánta megvédeni címét. Három világbajnok-jelölti páros mérkozésen gyozött, s vitathatatlan volt elsosége, de nem érte be a játék nélküli világbajnoki címmel, hanem versenyrol versenyre utazott, és sok elso helyezésével bizonyította, hogy méltó a világbajnoki címre. Rengeteget versenyzett, és majdnem mindig gyozött, mígnem váratlanul egy bakui ifjú, bizonyos Garry Kasparov legyozte. Moszkvában, 1984. szeptember 10-én kezdodött orületes vesszofutása Garryval. A meccs Karpov meggyozo fölényével zajlott egy darabig. Már 5:0-ra vezetett, amikor állóháború alakult ki: végeláthatatlan döntetlen-sorozat kezodött. A világbajnoki címet eldönto hatodik gyozelem sehogysem akart összejönni, mivel Kasparov sikeres "bekkelésre" állt be, és remitaktikája felorölte Karpov vasidegeit is, és a világbajnok elkezdett veszteni. A csata hat hónapon át zajlott, mígnem Campomanes FIDE-elnök 5:3-as állásnál 40 döntetlen után meglehetosen gyanús körülmények között megszakította a küzdelem-sorozatot. Fél év múlva folytatódott, ugyancsak Moszkvában, ahol már Kasparov gyozött (13:11 arányban).Karpov nagyon készült a visszavágóra. 1986-ban Londonban 6:6-ot játszottak egymással, majd Leningrádban 12,5:11,5-re vesztett, és a mérkozés egész folyamán végig érzodött Kasparov fölénye. 1987-ben Sevillában 12:12-ot játszották, pedig már senki sem hitt Karpovban. Mégis kissé elégtétel volt számára az eredmény. 1992-ben kissé lebecsülte az angol Nigel Shortot, akitol - nem kis meglepetésre - ki is kapott 6:4-re. Azóta is folyamatosan jár versenyrol versenyre. Meghívásoknak is eleget tesz, s olykor hatalmas örömmel. Nem csoda, hisz' például a 2004-es Kramnik vs Leko világbajnoki párharcot is az o kezdolépésével nyitották meg.





Garry Kasparov (Baku, 1963 - ) világbajnok 1985-tol 2000-ig.Kezdettol fogva Karpov ellenfelének tartotta magát. Kasparov a leheto leghamarabb akarta megfosztani Karpovot címétol. Villámgyors karriert futott be. 1980-ban ifúsági világbajnok, 1982-ben Bugojnóban, 1983-ban Niksic-ben hagyta maga mögött a nemzetközi mezonyt: a sakkvilág megismerte az új csilagot, a dinamikus sakk megtestesítojét. Az 1983-as és 1984-es világbajnok-jelölt versenyeken meggyozo játékkal verte Beliavskijt, majd Korchnoit és Smyslovot. Aztán 1985-ben Karpov ellen 5:3-as arányú gyozelmet aratott 16 döntetlen mellett, és o lett a világ legfiatalabb sakkvilágbajnoka. Kasparov lenyugözo játékának alapja az, hogy nagyon sok variációt tud igen rövid ido alatt fejben tartani. Stílusa a fantázia. Botvinnik szerint Kasparov személyesíti meg az újító, kutató sakkozót, szemben elodei racionalista, prakticista felfogásával. Napjainkban Kasparov az a sakkozó, aki ámulatba ejti a világot romantikus, alkotó elméjével. "Személy szerint a szép, az ihletett, a muvészethez közel álló sakk pártján állok, amely esztétikai élvezetet nyújt. Minden egyes játszma - potenciálisan - mualkotás, a sakktáblán remekmuveket lehet alkotni."" Újat, mindig újat akar. 1993-ban kivonult a FIDE égisze alól, mérkozéseit nélküle kívánja lebonyolítani. Ezért "cserébe" a FIDE 1993. március 27-én megfosztotta világbajnoki címétol, o pedig a FIDE-t fosztotta meg a világbajnokság rendezésétol. 1998-ban létrehozta a Kasparovchess site-ot, amellyel szimbolikusan "meghívta" a világot: legyen a vendége site-ján, tanuljon meg sakkozni, használja ki az Internet nyújtotta lehetoségeket, melyen keresztül is lehet izgalmas csatákat vívni. Az oldal azonban rövid idot élt csak meg. Még 1999-ben kihívta a világot egy sakkjátszmára, melyet - a világ szégyenére - meg is nyert. Ez volt a Kasparov vs The World mérkozés. Kasparov 1999.június 21-én meglépett e4-jével kezdetét vette a mérkozés közte és köztünk, majd közel 4 hónapos - egészen pontosan 124 napos - küzdelem után 1999. október 22-én feladtuk.Rengeteg vád érte a szervezoket, hogy a beküldött lépések közül is csak néha lépték meg azt, amire a legtöbben szavaztak, valamint, hogy az egész nem volt más, mint néhány koordinátor nagymester "sajátos küzdelme Kasparov ellen, minden Internetezo szeme láttára". Mindegy. A helyzeten ez nem sokat változtat, bár egy újabb Kasparov vs The World mérkozés bizonyára szervezettebb lenne... Kasparov évrol-évre minden versenyen, ahol csak elindult, elso helyen végzett, bár sokszor beérték vagy megközelítették. Különösen egy személy: . A kettojük csatájából az új, 24 éves Kramnik került ki gyoztesként, és lett világbajnok 2000-ben. Azóta nagyot fordult vele a világ, különösen 2003-2004 tájára. Ugyanis ezidotájt számos játszmából vagy csak jó szerencsével vagy sehogy sem került ki gyoztesként. Volt ido, hogy lehetetlen volt tartani vele a lépést. Ezek az idok azonban már úgy tunik elmúltak.